Drezdában van egy különleges gyár. Nincs neki kéménye, majdhogynem a város közepén van és régi piros téglák helyett üvegfala van. Ez a helyi VW gyár. Az elképzelés az volt, hogy csináljanak egy olyan gyárat, ami közel áll az emberekhez. Egy átlátszó gyárat. Ahova be lehet menni, megnézni mi hogyan működik, mégis hogyan készül a nép autója. Sikerült nekik.

Az ESN csapatot én tettem ki és egy társaság akik közösen jöttek. Pár embert már látásból ismertem közülük, de ennyi. Nem mintha ez gondot okozna it erasmuséknál. Gyorsan összeismerkedtünk, a látogatás után még palacsintáztunk is egyet együtt.

Elég intenzív heteim voltak mostanság. Aminek kifelyezetten örülök. Kezdek rátalálni az itteni életem egyensúlyára. Sok új beszélgetés is volt, több emberrel megismerkedtem vagy szorosabbra fűztem velük a kapcsolatot.

Nehezen emlékezem vissza, hogy mi volt egy héttel ez előtt. Pláne kettővel. Pedig azhiszem onnan akarom kezdeni. Elég laza beosztással élem itten az életemet. Van elképzelésem arról, hogy mit szeretnék belerakni a hétbe, van 1-2 fix program meg pár amiről még nem döntöttem el, hogy akarom-e. Aztán majd napközben kiderül, hogy mi lesz velem. Megyek, nem megyek, hogy legyen.

Az elmúlt időben többen bejelentkeztek, hogy jönnének meglátogatni ezért összeraktam egy google naptárat a könnyeb szervezés érdekében. Ha te is meglátogatnál de még nem tudod mikor, vess egy pillantást a naptárra. A naptárt bármikor megtalálod a blog jobb oldalán.

A naptárban egy-egy nap eltérések lehetnek, mert az első körben beírt dátumok csak közelítő jellegűek, még nincsenek teljesen lefixálva.

Mivel csak e-mailen keresztüli megosztást találtam a naptárra, ezért egyelőre csak én tudom szerkeszteni. Ha hibát találsz benne (Nem is akkor jössz) vagy jönnél egy új időpontban, vedd fel velem a kapcsolatot. Ha tudod hogy lehet likkel megosztani google naptárat, ne tartsd magadban.

Gyerteek! Én bármikor nagyon szívesen látlak titeket, legfeljebb kicsit elfoglalt leszek. (pl. Ezerrel tanulok mert vizsgaidőszak van XD)

Legutóbbi szombaton a Cultural Office egyik programján vettem részt. Ők előg jó progikat szerveznek első sorban nemzetközi diákoknak, de temészetesen németek is jöhetnek.

Egyedül mentem, nem jött velem senki, de végül volt ott két ismerősöm Kolozsvárról (egyikük magyar) akikkel még a reghéten ismerkedtem meg. Így még magyarul is beszélhettem kicsit :)

Mához pont 10 napja, múlt előtti hét vasárnap két tajvani barátommal együtt nekiindultunk az Elbának bickilivel és eltekertünk egészen Meißenig.

Ez a gyönyörű városka a Szász választófejedelemség (vagy mi a fene) kezdetén igen fontos hely volt, a választófejedelmek rendszeresen szálltak itt meg. Ennek köszönhető, hogy itt van Németország legöregebb kastélya. De manapság nem is ez a legvonzóbb a településen, hanem az, hogy itt alapították meg Európa első porcelánmanufaktúráját.

Szombaton úgy határoztam, hogy elmegyek vasárnap egyedül egyet kirándulni. Nem akartam a Szász Svájcba menni, mert azzal meg akarom várni Fruzsit. Ezért nekiálltam egyéb lehetőség után nézni.

Némi nézelődés után rájöttem, hogy Saxonnak is van legmagasabb pontja. Hát ez után nemigazán sikerült beérnem kisebbel. Igaz, nem magas hely, csak 1215 méter, de így is 200 méterrel magasabb, mint a Kékes. Az útvonal tervezésével elég sokat kűzdöttem, de végül meglett. 8-kor indulás Drezdából, 2 óra vonatút Cranzahl-ba, ahonnan kb. 14 km-re lehet a csúcs. 6kor indul az utolsó vonat vissza, szóval 8 órám van megtenni az utat oda-vissza. Kicsit tartok a 8 órás intervallumtól, de belevágok. Amíg egyedül, a saját tempómban megyek, addig meg tudom csinálni.

Reggel derül ki, hogy a drága gépem a budapesti időjárást mutatta és nem verőfényes napsütés lesz, hanem egész napos eső. Hát, gyönyörű. De mostmár nem állok meg. Hát akkor a kabátomban megyek, mert az vízálló. A táskámnak is van bugyija, hát legfeljebb majd ázom kicsit.

Elég érdekes, mert mivel az előző írásomat nem töltöttem föl az otthonlétem alatt, ezért most az ezzel együtt kerül föl. Csak jövök és megyek :)
Végülis tényleg nem sok időt töltöttem otthon, de az annál jobb volt. Amikor eldöntöttem, hogy hazamegyek (kb. egy hónappal ezelőtt), kicsit húztam a számat, hogy érdemes-e ennyi pénzt kiadni 4 napért. Most már nagyon hálás vagyok azért, hogy így döntöttem.
A legfontosabb az volt számomra, hogy itthon ünnepelhessem meg a húsvétot. A nagyböjt során nem sikerült túl jól felkészülnöm a húsvétra. Kint Drezdában valószínűleg egy lapos főünnep lett volna ez számomra. De így, hogy hazajöttem, nagyon szép volt. Így éreztem, hogy tettem valamit Húsvétért. Akár mondhatjuk, hogy hazazarándokoltam.

Lassan már haza is érek. Kicsit tartottam tőle, hogy hogyan fogok tudni aludni éjszaka, de nem volt belőle gond. Némi vergődés után megtaláltam azt a 2-3 pozíciót, amiket váltogatva egész jól át tudtam aludni az éjszakát.
Mikor fölszálltam a vonatra, fel sem fogtam igazán, hogy mi történik. Megvan a helyem, leülök. Szépen elrendezkedem. A vonat tele van, mindenki utazik a hosszúhétvégén. Kicsit rendezkedem, elkezdek olvasni. Írnék haza, hogy elindultam, de a drága telefonom nem fog mostanság térerőt. Mindegy, tudnak minden fontos informáiót a vonatomról.

Elhatároztam, hogy írok egy bejegyzést amiben csak jó dolgokat mondok. Sok minden nehézséget fel tudnék sorolni. Kezdve azzal, hogy milyen fárasztó itt minden. De most azt írom le, hogy mit látok, ha ezek mögé nézek.

A legjobb, hogy itt mindenki nagyon közvetlen és segítőkész. Már az első nap megismerkedtem egy-két évfolyamtársammal akik mindjárt meg is hívtak az évfolyam gugli csoportjába, beszélgetésébe. Második nap már a vasárnapi közös kirándulásra is hivatalos voltam.

A koliban is mindenki nyitott mindekire. Simán leülhetsz a köözösségi szobában söröző társasághoz. Szívesen látnak. A szomszédomról nem is beszélve. Nagyon kedves. Ma kb. ő etet. Ebédre kaptam tőle currys csirkét, hogy megkóstoljam. Most meg gyümölcssalátát, mert neki úgyis sok van. A tajvaniaktól is mindíg megkapom a maradékukat, ha jókor megyek ki.