Elég érdekes, mert mivel az előző írásomat nem töltöttem föl az otthonlétem alatt, ezért most az ezzel együtt kerül föl. Csak jövök és megyek :)
Végülis tényleg nem sok időt töltöttem otthon, de az annál jobb volt. Amikor eldöntöttem, hogy hazamegyek (kb. egy hónappal ezelőtt), kicsit húztam a számat, hogy érdemes-e ennyi pénzt kiadni 4 napért. Most már nagyon hálás vagyok azért, hogy így döntöttem.
A legfontosabb az volt számomra, hogy itthon ünnepelhessem meg a húsvétot. A nagyböjt során nem sikerült túl jól felkészülnöm a húsvétra. Kint Drezdában valószínűleg egy lapos főünnep lett volna ez számomra. De így, hogy hazajöttem, nagyon szép volt. Így éreztem, hogy tettem valamit Húsvétért. Akár mondhatjuk, hogy hazazarándokoltam.

A tudat, hogy azért vagyok itt, hogy méltón megünnepelhessem Húsvétot, nagyon sokat adott az ünnepnek. Jelentősen felértékelődtek a szertartások és sokkal odafigyelőbben tudtam rajtuk részt venni.
Ezen felül az is nagyon jó volt, hogy kicsit találkozhattam a családommal. Örülök, hogy mindenkivel együtt tudtam lenni valamennyit sőt, még az Incze családot is meglátogathattam. Nagyon jó volt ez így.
Persze Fruzsi is rátett egy lapáttal az otthonlétemre. Nem tagadom, hogy vele voltam a legtöbb időt együtt :)
Tehát az egész hétvége nagyon megerősített. Feltöltött hitben, lélekben, energiában, szeretetben és kajában is. Mert természetesen viszem az elengedhetetlen kolbász utánpótlást megtámogatva némi húsvéti sonkával és sütivel.
Már javában vonatozgatunk. Talán már át is léptük a Szlovák határt (Aminek létezéséről egyesek vitába szállnának.) Mint idefele, most is fülkés kocsiban utazom, az ablak mellett. Ennek nagy előnye, hogy itt már begyakoroltam az ideális alvási pozíciókat, így most már sokkal könnyebb dolgom lesz. Habár most nincs  függönyünk a folyosó fele, de már most mindenki alszik, szóval szerintem nem lesz gond az alvásommal. Én még kihasználom a számítógepemet amíg még van benne szufla, aztán én is ledőlök.
Jó éjszakát mindenkinek!

UI.: Káki azt üzeni mindenkinek, hogy mindenütt jó, de a legjobb, ha kijöttök és meglátogatjátok Drezdában. Illetve azt, hogy ő egyáltalán nem fáradt. Idefele is végig nyitva volt a szeme és egész este mosolygott és rám vigyázott. Mostanra is ez a terve - Nagyon rendes kis utazóteknős



Megjöttem. Esik az eső és nagyon hideg van. A koliba beérve megint mindent félig idegennek érzek. Újra rengeteg feladat.
Prágától kezdve folyamatosan azon pörgött az agyam, hogy hogyan lehet nem leszállni Drezdánál. Minden álmom arról szólt, hogy fentmaradok, ezért minden állomásnál felriadtam, hogy hol vagyunk. Így nem volt valami pihentető az alvás. Persze a leszállással semmi gond nem volt. Ismertem már annyira az útvonalat, hogy tudjam mikor kell neikállnom szedelődszködni és kimenni az ajtóhoz. Kényelmesen leszálltam.
A koliba megérkezve lecuccoltam és leültem egy pillanatra. Zúgott a fejem. Amúgy is mindig zúg a fülem de most a megszokott két szólam mellé másik kettő társult.
Ledőltem az ágyra, megpróbáltam kraniozni magamat, az a fülemen és a fáradtságomon is segít. Meglepő módon sikerült! Az éles, lüktető, sípoló hang elmúlt. Ez nagyon jó.
Némi fekvés után felkeltem és csináltam magamnak kakaót, majd megettem reggelire a megmaradt szedvicseimet. Kényelmesen elmentem fogatmosni, kipakoltam és rövidesen megyek órára.
Még mindíg pörögnek valamennyire a feladatok, de már jobb. Persze nem olyan itt lenni, mint otthon, de bizonyára megoldható, sőt még évezhető is. Csak bele kell rázódnom a kialakuló heti rutinomba és akkor már  talán nem fog minden pillanatban a feladatokon pörögni az agyam és így tudok kicsit pihenni.

UI.: Káki üzeni, hogy ő neki végig nyitva volt a szeme.

10 óra, 6 ellenőr, 4 ország, 1 vonat és Káki

Húsvét hétfőn kirándulni voltunk a Pilisben

Természetesen Káki is velünk tartott. Klastrompuszta fölött kóvályogtunk kicsit. Mindekinek tudom ajánlani a környéket, jó hely