Mához pont 10 napja, múlt előtti hét vasárnap két tajvani barátommal együtt nekiindultunk az Elbának bickilivel és eltekertünk egészen Meißenig.
Ez a gyönyörű városka a Szász választófejedelemség (vagy mi a fene) kezdetén igen fontos hely volt, a választófejedelmek rendszeresen szálltak itt meg. Ennek köszönhető, hogy itt van Németország legöregebb kastélya. De manapság nem is ez a legvonzóbb a településen, hanem az, hogy itt alapították meg Európa első porcelánmanufaktúráját.
II. August az erős, Szászország legismertebb választófejedelme megrögzötten gyűjtötte a procelánt. Alapvetően elég költekező életet élt, ő építtetett kb. mindent ami most Drezdában szép. De azért arra ő is rájöt, hogy ha európában gyártanák a porcelánt a helyett, hogy a távo-keletről hozzák, az jóval olcsóbb lenne. Ezért megbízott egy alkimistát, hogy készítsen neki porcelánt. Elhelyezte őt az Albrechtsburg kastélyban (Meißen kastélyában) ahol pár év alatt, 1710-ben, sikerült is rájönnie a titokra.
Innentől pár éven belül beindult az üzem, eleinte a kastélyban, majd miután azt kinőtte, átköltözött egy másik épületbe. A manufaktúra azóta is üzemel és a mai napig kézzel készítenek és festenek minden darabot.
A múzeumban rengeteg régi porcelánszobor tekinthető meg. Lenyűgöző aprólékossággal van kidolgozva minden egyes darab. Vannak kisebb, de vannak méteres szobrok is. Számomra hihetetlen élmény volt ezeket megcsodálni, ilyen gyönyörű alkotásokat látni. Igazán különleges volt az orgona, melynek sípjai porcelánból készültek, és a több mint másfél méter magas nőszobor, akinek szoknyáját többezer apró virág díszíti. Ezt a szobrot a manufaktúra valamilyen évfordulójának alkalmából készítették.
A kiállításhoz tartozott egy bemutató túra is. Itt szobáról szobára vezettek minket és megmutatták, hogy az agyag szerű massza hogyan alakul át gyönyörű tányérrá. Miután láttuk, hogy hogyan festik kézzel a tányérokat és hogy minden egyes színt teljesen függetlenül kell felvinni egymástól a tálra, megétettük, hogy miért kerül annyiba egy tál amennyibe.
Nagyon szívesen hazavittem volna innen valamit emléknek, mert lenyűgöző volt amit csináltak, de sajnos a legbutább pohárka is 20 Euro volt. Amire már húztak körbe egy csíkot, az már inkább 50 Euro. Szóval sajnos csak a képek maradnak.
A manufaktúra után átmentünk a kastélyba. Ott az egész kastély múzeumként van kialakítva. Ebben az tetszett a legjobban, hogy nem csak pár szoba volt ahova bementünk és megnézegethettünk ezt-azt, hanem az egész kastély bejárhattuk. És minden szobában le volt írva, hogy az évszázadok során mire használták. Nagyon izgalmas volt így rátekinteni arra, hogy hogyan éltek a középkorban az emberek. Hihetetlen érdekes.
Nem volt időnk teljesen végigjárni a kastélyt, de nem bánom, mert így is nagyon izgalmas és maradandó élményt nyújtott. És a legjobb, hogy a két múzeum együtt mindössze 7 euro volt.
Az idetekerés és a sok séta után a tajvaniak eléggé elfáradtak, így ők a vonatot választották visszafele. Én nem akartam vonatozni, így egyedül tekertem haza, most az Elba másik oldalán. Így volt lehetőségem arra, hogy bemenjek egy elhagyott házba, ami az út mentén állt egy falu végén. Valami fogadó heletett szerintem. Volt egy előadóterme színdarabbal, illetve oldalt kis szobák, amiket gondolom ki lehetett venni egy-egy napra. A padlásra fölvezető lépcső leégett, így feltételezhető, hogy tűzvész miatt vált elhhagyottá a hely. De az is lehet, hogy ez az elhagyás után történt, mert máshol nemnagyon találtam égést és a tetőszerkezet is meg volt még.
Tehát egy nagyon izgalmas vasárnapban volt részem. Sok különleges dolgot láttam, mozoghattam és az idő is egész jó volt. Tehát élveztem.
A kapcsolódó képeket itt megtalálod:
