Várt rám. Régóta figyelhetett, mert tudta, hogy fáradt leszek. Csak a szerencsén múlott, hogy sikerült megmenekülnöm.

Vasárnap este volt. Egész napos kirándulás. Az előző estéken nem sokat aludtam, így már erősen el voltam fáradva. Csak egy vágyam volt, hogy aludhassak.

Amikor beléptem az ajtón, rögtön lecsapott rám. A lámpa tetején bújt meg. Nem sokon múlott, hogy elkapjon. Gyilkos, méreggel teli tűje centikre volt tőlem. Az utolsó pillanatban léptem félre. Ő a sikertelen támadás után rögtön nekiállt körözni, várva a pillanatot amikor nem figyelek és újra lecsaphat rám.

Láttam, hogy fegyvertelenül nincs esélyem. Nem voltam felkészülve a támadására, így nem volt meg a megfelelő eszközöm a védekezésre. Kínomban a lapátot fogtam meg és használtam egyszerre pajzsként és ütőfegyverként. Ő amint látta hogy felfegyverkezem, nagy hangzavarba kezdett. Rettenetes zúgásával igyekezett elriasztani engem. Csak körözött és körözött. Kifárasztásra játszott. Arra, hogy feladjam a harcot.

Fáradt voltam, valóban nem bírtam volna sokáig. Láttam, hogy ha nem támadok, legyőz. Vastag páncélját nem tudtam volna áttörni kőkori eszközeimmel ezért óvatosan kinyitottam az ablakot, hogy azon lökhessem ki. Aztán támadtam.

Eltaláltam! - Szerencsém volt.

Megtántorodott az ütéstől és arrébröppent. Kicsit elbizonytalanodott. Ezt kihasználva újra támadásba lendültem. Újabb találat!

Kezdtem nyeregben érezni magamat. Még egy és már kint is van az ablakon. Ezt ő is látta, próbált onnan menekülni. Eltaláltam megint, de törekvései miatt nem szabadultam meg tőle. Azonban ez a találat után elvesztettem a szemem elől. Nagyon megijedtem! Ha most mögöttem van, vagy a legrosszabb - ha a talpam alatt, akkor végem. Ez a pillanat kritikus volt.

De szerncsére a sikeres támadásaim hatására nem volt ereje támadni. Az asztalon feküdt. Mire észrevettem, már pont felröppent. Megint a lámpa tetejére ment. Ott biztonságban volt előlem. Oda vonult vissza erőt gyűjteni.

Nem volt már sok időm. Az én erőm már a végét járta. Egyre jobban húzott az ágy. De ha itt hagyom, este biztosan végez velem. Kritikus döntést hoztam. Odavittem a lámpa alá a széket. Ha arról támadok, nem fogok tudni kitérni a támadása elől. De szerencsére még nem szedett össze elég erőt ahhoz, hogy ő támadjon elsőnek. Kicsalogattam a lámpa alól, leugrottam a székről és támadtam. Sikerült eltalálnom. Ő az ágyamra esett.

Ekkor már a papucsomat kaptam fel a földről és vágtam hozzá. Mellé. Felröppent, de nem volt ereje kitérni a támadásom elől. Ekkor az asztalra esett támadásom hatására. Odaugrottam és rácsaptam kétszer is, de erős páncélja kitartott. Szerencsére a nyitott ablak még mindíg ott volt. Feljuttattam a lapátra a kábult támadót és kidobtam az ablakon. Nem tudom meghalt-e, vagy nem. A lényeg, hogy én túléltem.

Biztosan nem véletlenül volt itt. Az ablak résnyire volt nyitva, azon véletlenül nem lehet bejönni. Sárga-fekete harci színe és mérgezett tűje is egyértelműen azt mutatja, hogy nem barátkozni jött. Viselkedése is egyérteműen támadó jellegű volt.

Nem tudom ki küldhette és miért. Azóta láttam egy társát. Csak beröppent és már tovább is állt. Talán csak érdeklődött. Tanán az információt viszi, hogy nem sikerült elvégezni a feladatot. Nem tudom. Minden esetre most esik az eső és az ablakaim is zárva vannak, tehát biztonságban vagyok. Egyelőre.