A mostani bejegyzésben Képekkel mesélem el azt, amit mindeddig megtapasztaltam. Nem sokat fotóztam, ezért nem fogok kitértni mindenre. Csak egy-két gondolat, érzés. Ha valamiről amiről olvastál szeretnél képet és itt nem találod, akkor szólj, igyekszem szerezni ;)

A bejegyzés címadó képe. Ma volt a mevezető nap az egyetemen. Csudajó beszédeket hallgathattunk és megismerkedhettünk a tutorainkkal. A helyzet az, hogy rá kellett jönnöm, a molekuláris biológia itt ugyan olyan varáslatosnak tűnik mint otthon. Valószínűleg semmi nem úgy működik mint ahogy mormális szakokon, sőt iinkább máshogy. Kezdve azzal, hogy a BIOTEC center nem ott van ahol a campus. Ezen felül a tutorok nem nagyon tudak velünk mit kezdeni. Bemutatták a fizikai, kémiai, matematikai épületet, ahol szerintük lesz óránk. Szerintem nem. De majd kiderül.

Az ember aki úgy döntött, hogy tudok németül. Biztos szép bevezető szöveget mondott, csak sajnos semmit nem értettem belőle. A drága úgy kezdte a beszédét (Angolul), hogy aki itt van az bizonyára már tud németül, szóval ő az anyanyelvén fog beszélni. Bizonyára ő sem hallott még a BIOTEC international MSc-iről.
Az utána következők voltak olyan naíva, hogy elhitték neki, hogy tudok németül, így az előadások annyira nem kötöttek le. Szerencsére a tutorok már nem ilyen hiszékenyek, így velük már tudtam kommunikálni.

Vissza az időbe; asztalom és hűtőm az első itteni nap estéjén. Kezdem belakni a szobát.(Megj. Laptopom még sehol; hetem úgysincs)

Városnézés biciklivel; az Zwinger belülről. Egy valami közös Budapesttel. A turisták mindenhol ott vannak.

Gyorsan elő is került a tablet, nehogy baj legyen. A néni viszont elfelejtette kivenni a füléből az egyszerre 62 nyelven beszélő idegenvezetőt.

De azért valóban szép épület ez a Zwinger

Nem csoda, hogy nem csak az emberek, hanem a kacsák is itt randiznak. Kiélvezik amíg még nem szökik a víz a kutak közepéből.

Továbbmenve megcsodálhatjuk a híres Frauenkirche-t. A képfeltöltő sajnos úgy döntött, hogy ez a kép 90°-al elforgatva jobban néz ki. Szóval így kell élveznünk.
A templom a város újjáépítésének szimbólumává vált, mivel a bombázás során nagyrésze megsemmisült, de most mégis áll. Ezen felül Luther Márton alakjában láthatjuk a legnagyobb külömbséget az itthon és Drezda közt. Lehet sokan gondolnák, hogy ez katolikus temlom (Ha nem lenne előtte Luther), de bizony nem az! Itt a katolikusoknak kell templomot keresgélni és a protestánsoknak vannak nagy bazilikái.

Amit én látok a belvárosból: Mindenhol építkezés. De nem ám kis restaurálások! Komplett háztömböket építenek a város közepén. Én azthittem a várost már újjáépítették '45 után, de úgytűnik még van mit építeni. Ez a kék cső amúgy végigkanyarog az utcákon egész az Elbáig ahol kiköpi a magában hordozott vizet.
A cső és a sárga kordon közt viszont láthatjuk Drezda legjobb tulajdonságát. Gyakorlatilag mindenhol ott van, hogy bicikli frei. Biciklivel mindenhol lehet közlekedni.

Egy érdekes műemlék a Frauenkirche előtt. (Elforgatva) Az ideiglenes műemlék Aleppo helyzetét szimbolizálja. A szórólap szerint rendszeresen használta buszokat barikádnak, akár így felállítva a környező épületekhez kábelekkel kikötve. Ezzel szeretnék felhívni arra a figyelmet, hogy Aleppo most körülbelül úgy szét van lőve, mint Drezda '45-ben volt. Így szeretnék közelebb hozni egymáshoz a két várost.

A busz úgy kiált az égbe, akár a tornya a Frauenkirche-nek.

A buszok ekészen más szemszögből. Az épülő berválossal.

Biciklizés közben megtaláltam a város tőgyét is. Sajnos tejet nem sikerült szereznem belőle. A háttérben láthatóak a sárga villamosok. A villamosközlekedés nagyon jó Drezdában.

A városnézés közben egy kis helyi történelmet is tanulhat az ember. A középkori Drezda olyan gazdag volt, hogy a dagadt kisgyerekek táncra perdültek örömükben.

De, hogy mutassak valami szépet is: Egy régi épület, ami gondolom valahogy túlélte a mobmbázást ezért maradhatott meg ilyen állapotban. Bástyás tornya kiemelkedik a házak közül zért egészen meghatározó távolabbról.

Friedrich August II. von Sachen, avagy II. Ferenc August az erős. Szászország választófejedelme, lengyel király, Litvánia nagyhercege. Hírhedten szórta a pénzt. Gyakorlatilag mindent ő építtetett ami most nagy és szép Drezdában. Lengyelországban a királyválasztáskor az összes bírt lefizette, így lett király. Mivel akkor Litvánia perszonálúnióban volt Lengyelországgal, így ott is uralkodó lett. Építtetett csak azért egy katolikus katedrálist Drezdában, hogy megmutassa, hogy ő katolikus. (Merthogy szászként a lelkem luteránus volt)
Olyan sok szeretője volt, hogy külön kastélyt épített nekik. Állítólag több száz gyereke született, szóval emlegetik úgy is, mint a szászok atyját, hiszen ennyi gyerekkel ma már biztos, hogy mindenki rokona neki valahogyan.
Habár szórta a pénzt és csalt és csajozott, mégis őrá emlékezik mindenki, hisz lengyel király lett és ő építetett mindent ami most szép Drezdában.

Visszatérve a koliba és kicsit előrehaladva az időben: A mai reggelim a kedvenc reggelizőhelyemen a folyosón egy kis beuróban egy asztalkánál, nem messze a szobámtól. (Közelebb mint a konyha)

A látkép reggeli közben. Érdekes nézni a reggeli (vagy épp napközbeni, ha későn reggelizem mint most).

És végezetül: A reggeli és a bejegyzés vége.

Vigyázzatok magatokra!